Kényelmes, kíméletes, népszerű? Nem. 

Sematikus, ítélkező, vitázó, börtönbe zár? Nem. 

Kijelent, bizonyít, tapasztal? Alakul. 

Őszinte, szükségszerű, hatékony? Igen.

Mi az üzenet, a kijelentés? Két ige: változtat és helyretesz.

Az üzenet mindig ige (amolyan nyelvtani értelemben). Nem melléknév, sem számnév (talán ez a legnehezebb nekünk, klérusnak).

Meg kell értenie annak, aki prédikálni kezd, Jézus motivációját. Meg kell látnia, mi az, amiről Jézus először szólt. Hirdette a megtérés keresztségét. Nem kedves szavakkal ösztönzött, de nem is gyógyított még. Megtérést hirdetett. Ez volt a kezdet. Aztán következett a simogató szeretet, a gyógyító irgalom. A sorrend azonban változatlan. 

Megtérés nélkül az egyház egy klub, egylet, emberi közösség. Alkalmak, táborok, csendesnapok, szórakozás és szórakoztatás. Megtérés nélkül az egyház is csupán "kár és szemét". Az üzenet viszont a megtérést munkálja először.

Teljes valómban, mindenestül, minden rezdülésemben Krisztus tulajdonává válni. Ez nem kényelmes, sőt rettenetes. Felzaklat és összezavar. E-L-K-Ü-L-Ö-N-Í-T. Összehoz. Megszentel. Az Úr áldja a frissen megtérteket, akiknek még kerek a világ. Mint egy megszületett élet, olyan csodálatos. Előbb vagy utóbb, mégis eljön a pubertás lázadás, az élet közepén a bizonytalanság, a kétség a halál küszöbén.

Ez mind az üzenet. Sors és valóság, nem kendőzve.

Fel kell hát kötnünk a gatyát.