Egyszerű példa a széthúzásra, meg nem értésre a keresztség. Az egyik legmegosztóbb tantétel, kegyességi szokás, mióta keresztyének élnek. Mindenki a Bibliára hivatkozik, mindenki mást lát meg benne. Meg kell keresztelni a gyerekeket a szülők hitében. Nem szabad megkeresztelni a gyermekeket, mert a keresztség tudatos döntés. Szabad gyermeket keresztelni, de nem kizárólagos. Érvek, ellenérvek, viták, melynek középpontjában ugyanaz a berögződés áll: formához igazítani az embert.

Az érem másik oldala: a gyakorlat. Ez már másodlagos, gondolják sokan. Csak csináljuk, vallják a meggyőződésesek. Vessük meg azokat, akik (szerintünk) rosszul csinálják. Tartsuk magunkat a tökéletes közösségnek, mert mi tudjuk! Ha nem is vagyunk tökéletesek, legalább jobbak vagyunk, mint mások.

A gyereket a fürdővízzel együtt. Pedig közös a nevező: tanítvánnyá tenni minden népeket. A gyakorlat legyen az emberért, nem az ember a gyakorlatért. A szülők hitvallása, hogy a gyermeket is befogadjuk, egész háza népével. Ha nem hitvallás, csak szokás, egyértelműen helytelen. Ha a gyülekezet nem tesz meg mindent a szülők hitbeli fejlődéséért, helytelen. Pedig mi, reformátusok, ígérjük és fogadjuk. Felnőtt kori keresztség: igen! Mi történne azokkal, akik szülei nem hittek, ezért nem kereszteltek?

Jézus és a többiek csak azokat keresztelték, akiknek a hitében meggyőződtek? Nem, sőt! Ez nem az ítélkezés helye, hanem a befogadásé. Tegyünk meg ezért mindent, hogy aki keresztelni hoz, aki meg akar keresztelkedni, az komolyan is gondolja, ismerve tettétek okát és akarjon Istenhez tartozni. Gyakorlatunk az embert szolgálja!

Mi van mégis azokkal, akiket szokásból kereszteltek, ad abszurdum szokásból konfirmáltak? Valóban újra kellene őket keresztelni, konfirmálni? Ember a szokásért? Ha megtörtént helytelenül, hát pótoljuk a hiányosságot, tegyük az esemény után a hiányzó hitvallást. Mert nem a külsőségek számítanak. Mi szükség volna újra venni a kancsót, vagy újra fogadalmat tenni? Elegendő a bűn megvallása, hogy a fogadalom hamis volt, hogy a szokás csak szokás volt, de már másképp látom. Merítsünk erőt, de ne a szokásból, hanem abból, aki a keresztség sákramentumát adta! Meg vagyok keresztelve!

Több az, ami összeköt, mint ami elválaszt!