Különös, ahogy a megtérésre tekintünk. Annyira egyszerű és világos tanítást olvasunk, megannyi szempontot és szerzőt látunk, aki a témáról írt a Biblia lapjaira. Miért nem vesszük komolyan? 

Jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni, kötelező érvénye mit sem kopott az évszázadok alatt, sőt épp ellenkezőleg. Mondjuk nagy szavakkal, hogy a megtérés a pietizmus nagy "találmánya", pedig a hitet a kezdetektől fogva jellemzi.

Nem számít, hogy tekintünk rá, ha Biblia alapján tesszük. Lehet az első találkozás, szembesülés Istennel, a bűn letétele, az élet átadása, megváltási aktus. Sőt, a megtérés leginkább ezek összessége. 

Hitre jutás. Egy pillanat, néhány nap, több hét, nincs meghatározva a megtérés ideje. Alkat kérdése. A megtérés ténye azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy Isten fia lehess. Üdvösség kérdés, lét-kérdés. Az átadott élet kezdete ez. Istennél nincs fél-fiú, fél-hit, félig átadott élet, így fél-üdvösség sincs.

Az ószövetségi szóhasználatban a megtérést egyszerű képpel ábrázolják. Az emberi lélek, mint folyó, aminek folyásiránya megváltozott. Eddig erre, mostantól amarra.

Ha megtértél már, adj hálát az Úrnak, és munkálkodj a lélekmentésben. Ha még nem adtad át az életed, épp itt az ideje! "Uram, itt vagyok, hogy átadjam az életem Neked! Mindazt, ami akaratoddal ellentétes, leteszem. Ígéretedet megragadom, szent Fiadat, az Úr Jézust Megváltómnak elfogadom. Engedd meg, hogy mostantól fogva csak neked éljek. Jelentsd ki nekem akaratodat és tölts be Szentlelkeddel! Ámen."